„Ma már nem a könyvtárban, hanem az interneten kell keresni az információt”- sajnos ez nem csak a felnőttekre, de a gyermekekre is igaz. A tanárok szemében a könyvtár már csak egy elavult, hangulatos hely, ahová kikapcsolódásként, s nem tanulni járnak a gyermekek. Nem egy iskolában pedig a házi feladathoz szükséges anyagokat az interneten át kell beszerezni. De vajon mennyire biztonságos ez?

Tizennyolcas karika

Az interneten böngészve akarva-akaratlanul bármikor belefuthatunk egy-egy felnőtt tartalmat kínáló hirdetésbe. Ha nem elég biztonságos az otthoni számítógép, akár a különböző vírusok is átirányíthatják a keresett oldalt egy másik, gyermekek számára nem ajánlott oldalra. Talán minden szülőben felmerült már a kérdés, vajon mikortól, és milyen feltételekkel engedheti gyermekét egyedül internetezni?

Nem egy gyermek már óvodás korban a számítógép előtt ül, főként, ha szüleitől is ezt látja. A számítógépes játékok nagy része akár képességfejlesztő is lehet, az internet használata is előnyt jelent a gyermekek számára, a veszélyekkel azonban számolni kell. Nem egyszer kialakulhat függőség, a gyermek életében oly fontos barátságok, a mozgás, a tanulás rovására is mehet a túlzásba vitt technikai szenvedély.

Mit engedhetünk meg gyermekeinknek?

A Microsoft ajánlása alapján tízéves kor alatt semmiképpen ne engedjük gyermekünket egyedül internetezni, hiszen könnyen találhat nem gyerekszemnek való oldalakat. A számtalan agresszív, vagy éppen erotikus oldal még egy gyermek számára is könnyen megtalálható, s mivel az összes oldalt egyetlen rendszer sem képes kiszűrni, elengedhetetlen a szülői felügyelet.

Tíz éves kor után a gyermekek nagy része már megfelelő értékítélettel rendelkezik, s ha a szülő elegendő figyelmet fordított gyermeke tájékoztatására, úgy nem kell tartania attól, hogy gyermeke tiltott oldalakat böngész.

Gyermekek és a netfüggőség

Függőség nem csak anyagi, de virtuális dolgoktól is kialakulhat. Egy megfelelő önbizalommal rendelkező felnőtt ember is könnyen függővé válhat az internettől, ahol bármit megtehet, egy önértékelési problémával küzdő gyermek számára pedig ideális teret ad, hogy még inkább elszigetelődjön környezetétől. Az interneten bárki lehet; superman, katona, vagy éppen tűzoltó. Ha szülei nem fordítanak rá elegendő figyelmet, könnyen függővé válhat a virtuális valóságtól.

A legfontosabb, hogy az internethasználat nem mehet a normális emberi élet rovására. A gyermeknek továbbra is szüksége van a tanulásra, a mozgásra, a friss levegőre, melyet a szobában, a számítógép előtt ülve nem kaphat meg.

Gyerekbarát internet, a részleges fikció

A gyermekbarát internet, mint fogalom létezik. A valós életben azonban a különböző szűrő szoftverek nem nyújtanak teljes biztonságot. Kizárólag a szülői felügyelet kiegészítőjeként használható, s nem helyettesíti a szülő magyarázatát.

Mit tehet a szülő?

Vannak kényes témák, melyekről még mi felnőttek sem beszélünk egymás között. Ilyen téma a szexualitás, a szexuális aberráció, az agresszivitás, a pedofília. Az internetet használó gyermekeknek azonban mindezekről tudnia kell. A gyermeki naivitás nem csak a gyermeknek, de a családnak is rosszat tehet.

Nem egyszer éri zaklatás az internetező gyermekeket, s a szülők néha tudomást sem szereznek a dologról. Fontos, hogy tájékoztassuk gyermekünket azokról az alapvető feltételekről, melyeket mi már tudunk; soha ne látogassanak pornográf oldalakra, ne adják ki személyes adataikat, zaklatás esetén azonnal forduljanak a szülőhöz.

Manapság a gyermeknevelés fogalma új értelmet nyert. Nem csak maga a nevelés, de a világ is megváltozott. Kőfalak közé zárva élünk, szinte még szomszédainkkal sem tartjuk kapcsolatot. Távoli rokonainkat szinte csak névről ismerjük, reggeltől estig dolgozunk a megélhetésért, s bár gyermekeink jólétét finanszírozzuk, elfelejtünk egy fontos dolgot- a nevelés nem megfizethető.
 
Hiperaktív vagy elhanyagolt gyermek?
 
Egyre több újságcikkben olvashatunk arról, hogy a gyermekek nagy része hiperaktív és kezelhetetlen. A társadalom pedig a hiperaktivitást kezelendő kórnak tekinti, s a gyermekeket inkább nyugtatóra szoktatja, mintsem felismerné, hogy a probléma valójában a megváltozott társadalomban rejlik. A felállás megváltozott, ma már nem a nő a családanya, s a férfi a családfenntartó. Nem egy családban fordított szerep alakul ki, mellyel a természet törvényeit hágjuk át.
 
Modern világunkban mindenki úgy véli, bármit meg tehet. Nem értjük miért lenne fontos, hogy az édesanya maradjon otthon gyermekével, nem pedig az apa. Nem értjük miért tesz a gyermek rossz fát a tűzre, miért nem érti meg, hogy szüleinek dolgoznia kell. Pedig a válasz egyszerű. Gondoljunk vissza saját gyermekkorunkra, s képzeljük el, milyen lett volna szülők nélkül nevelkedni. Képzeljük el mit érezhet a gyermek, amikor szüleinek nem jut ideje rá. A konklúzió pedig egyszerű; egy gyermek nem tud felnőtt fejjel gondolkodni, ezért ne is várjuk, hogy megértse milyen kötelezettségekkel jár a felnőttkor.
 
Néhány évtizeddel ezelőtt a szülők nem is gondoltak arra, hogy létezik hiperaktív gyermek. Nem szóltak rá fiukra, hogy ne koszolja össze ruháját. Nem kényszerítették négy fal közé csak azért, hogy ne koszolja össze magát, vagy hogy jobban szemmel tarthassák. Mielőtt gyógyszerekkel próbálnánk kezelni gyermekeink viselkedészavarait, gondoljuk végig, milyen példát lát. Ha szüleinek nincs egy perc nyugta, a gyermek sem lesz képes nyugodtan viselkedni.
 
Az önállóság hiánya
 
Olykor egy fárasztó munkanap után végig sem gondoljuk, hogyan bánunk gyermekünkkel. Bár kevésbé tapasztalt mint egy felnőtt, mégsem érdemli meg, hogy magyarázat nélkül parancsokat osztogassunk. Itt megint csak érdemes visszagondolni saját gyermekkorunkra; vajon azért raktunk rendet a szobánkban mert ránk parancsoltak, vagy azért, mert szüleink példáját követtük?
 
Ritkán hagyunk elég mozgásteret gyermekeinknek. Nem mászhatnak fára, mert a szülő legnagyobb félelme, hogy letörik egy ág, és leesik a kicsi. Nem simogathat kutyát, mert lehet, hogy megharaphatja. Ehelyett beiratjuk számtalan tanfolyamra ahol felnőtt vigyáz rá, s lehet, hogy kedve sincs hozzá, de legalább magunkat megnyugtatjuk a gondolattal, hogy nem eshet baja.
 
A túlzott óvás, és az, ha magyarázat helyett egyszerűen utasítjuk gyermekünket, hosszú távon nem jó megoldás. Felnőttként nagyobb hasznát veszi az önállóságnak, melyre csak mi, szülők taníthatjuk meg. Engedjük, hogy az őt érinti kérdésekben ő is hozzászólhasson a döntéshez. Ne tiltsuk el természetes dolgoktól saját félelmeink miatt.
 
Neveljük, mert szeretjük
 
Nem szabad csupán kötelességtudatból, teljesen racionálisan, szabályokhoz kötötten nevelni gyermekeinket. Bár megélhetésüket még nem tudják biztosítani, önálló lények, akiknek egyedül is meg kell állni helyüket az életben. Neveljük őket szeretettel, példamutatással. Ne parancsszavakkal, inkább kéréssel és magyarázattal érjük el, hogy kötelességeiket végrehajtsák.
 
Nem egyszer túlzásokba esünk és nem találjuk a középutat. Ugyan a gyermek érdekeit nézzük, de nem szabad elfelejteni, hogy a túlzott szigor legalább olyan káros mint az, ha szabad útra engedjük gyermekeinket

-         Kamaszaink időnként éppúgy kudarcot vallhatnak, mint mi, felnőttek. Nem akadályozhatjuk meg Őket abban, hogy rossz döntést hozzanak. („Nem veheted el senkitől a tanulás jogát! Mindenkinek joga van a saját hibáiból tanulni!”) Szabad akaratuk van gyermekeinknek, dönthetnek jól és rosszul egyaránt. Persze szülőként velük szenvedünk, hiszen összetartozunk. Egy-egy kudarc után szükségük van arra, hogy újraértékeljék a helyzetet. Lehet, hogy az elvárás a szülőtől, vagy önmagától volt irreális?

-         Sajnos van szülő, aki olyan „tevékenységet” erőltet rá gyermekére, amit a gyermek nem akar. Hagyjuk Őket választani! Lehessen saját érdeklődésük, tanulhassanak olyasmit, amit Ők akarnak, amit Ők maguk választanak. Nem kényszeríthetjük arra Őket, hogy a mi vágyainkat, álmainkat valósítsák meg. Így valóságos csődtömeggé válhatnak. A sok kudarc, a sok sikertelenség elkeserítő. Önbizalomhiány, labilis lelki egyensúly lehet a következménye!

-         Az etikai normák, amikre kiskorukban tanítjuk fiainkat – lányainkat, kamaszként átléphető határoknak tekinthetik. Ez bizony sokszor nagyon mélyen érintheti a családokat. Időnként tudatosan „lázadásból” teszik, máskor pedig azért, mert saját „erkölcsi” rendjük szerint szeretnének élni. Sok esetben ez a kapcsolat megromlásához vezethet. A kamaszoknak is rossz az, ha a szüleik eltávolodnak tőlük. Itt valósíthatjuk meg azt, hogy: helytelenre, helyesen reagálunk! Lehetőséget kell kapniuk az újrakezdésre, a „tiszta lapra”. Szülőként tudnunk kell megbocsátanunk. Persze ez általában nagyon nehéz, de ne felejtsük el, annál rosszabbat nem tehetünk az életben, mint hogy lemondunk valakiről.

-         Nem minden rajtunk, szülőkön múlik, tehát nem kell a „– Mit rontottam el?” mondaton töprengeni. Nem állhatunk egésznap gyermekünk feje felett, nem foghatjuk a kezét. Az általuk elkövetett hibákért nekik kell a felelősséget vállalniuk, ha magunkat hibáztatjuk, átvesszük tőlük a felelősséget. (Általában azok a szülők hibáztatják magukat, akik rájöttek, hogy a nevelés során súlyos hibákat követtek el.)

-         Gyermekeinknek nincs szükségük kioktatásra, bízhatunk abban, hogy önmaguktól is le tudják vonni a tanulságot és elég büntetés nekik maga az esemény, a következmény. Ne oldjuk meg helyettük a problémát. Nem mentesíthetjük Őket a tetteik következményeitől, hiszen ha nem tapasztalják meg azokat, nem tudják levonni a tanulságot.

-         Fontos a feltétel nélküli szeretet! Gyermekeinknek tudniuk kell, hogy van valaki, aki mindig hisz bennük, megbocsát nekik, bármit is tettek. Biztosítsuk Őket szeretetünkről, ezáltal támogatjuk Őket, így erőt meríthetnek ahhoz, hogy meg tudják oldani problémáikat, helyre tudják hozni hibáikat. Hallgassuk meg Őket együttérzéssel, odafigyeléssel és nyújtsunk nekik támogatást. Nyújtsunk nekik segítséget ahhoz, hogy mérlegelve végig tudják gondolni a helyzetet. Több alternatívát kínálva, együtt végiggondolva a lehetséges következményeket, segíthetünk nekik, hogy hatékonyabban megtanuljanak felelősségteljes döntést hozni.

Melyikőtök gyereke evett már Barbie babát vagy búgócsigát? Ezt csupán azért kérdem, mert a világ legnagyobb játékforgalmazója, a Mattel tegnap bejelentette, hogy újabb nyolcszázezer gyermekjátékot hív vissza világszerte, mert mérgező ólomszármazékokat tartalmazó festékkel vannak bevonva. Az Európai Unió mindenesetre két hónapra tervezett vizsgálatot indított a kínai játékok minőség-ellenőrzésére. A brüsszeli bizottság szakértői már találkoztak is a Mattel képviselőivel, hogy tájékozódjanak a kifogások jellegéről. A washingtoni képviselőház szeptember 19-én tart meghallgatást arról, hogy miként lehetne megvédeni a fogyasztókat az importált fogyasztási cikkek ólomfestékeitől.

A veszély óriásinak tűnik, pedig nem más ez, mint porhintés, amivel megpróbáljuk elterelni a szülők figyelmét azokról a valós veszélyekről, amik a gyerekek egészségét tényleg fenyegetik. Csak ötletszerűen írtam össze tizet. Gondolom, ha te elgondolkodsz tudsz majd még legalább ennyit találni.

1. A védőoltások. Tudtátok, hogy azok szintén ólmot tartalmaznak? És nem vizsgálja a fogyasztóvédelem az ólom tartalmukat. Mindössze pár lelkes orvos tiltakozik ellen világszerte, de őket meg el akarják tiltani a szakmától. Aki érti az angolt, nézze meg a Carnegie Mellon Egyetem oldalán található videókat a : http://www.chem.cmu.edu/wakefield/ oldalon.

2. A fogtömések. A fogászati amalgám nagy mennyiségű higanyt tartalmaz, ólommal, rézzel, cinkkel és ezüsttel, a gyerekfogászatban használt tömés 70%-a higany, 30%-a réz. A higany a tömésekből kioldódik, mégpedig higanygőzként. Kimutatható a boncolt szövetekben, továbbá vérmintából, vizeletből és plazmából. A higanygőz vagy a szervetlen higany főleg a vesékben rakódik le. Az inhalált higanygőz 80%-át megtartja az emberi test. A vörösvértestből a plazmába oldódás aránya az embernél magasabb, mint az állatoknál, és a higany átlépi a placenta gátat. Emiatt az anya szervezetében lévő higany egy része a magzatba megy át.

3. A gyorséttermi kaják. A különféle hotdogok, hamburgerek és egyéb ipari húskészítményeket tartalmazó szörnyűségek nagy mennyiségben tartalmazzák a nátriumnitrát nevű tartósító sót. Ennek fogyasztása váltja ki az un. nitrózamin-hatást az emésztő rendszerben, ami hasnyálmirigy vagy bélrák kialakulásához vezet. Az komponensekben megtalálható telített zsírsavak pedig tönkre teszik a keringési rendszerüket és azt érik el, hogy 18 éves korukra nem képesek velem lekocogni 2km-t.

4. Üdítőitalok, sportitalok. El nem tudom képzelni, miért gondolják egyes szülők, hogy egy neonszínű folyadék jót tehet a gyermeküknek. A minap járt itt nálam egy kereskedő és arra próbált meg rávenni, hogy forgalmazzam a "sportitalukat". Mielőtt elzavartam a világ végére, megmutattam neki, hogy jóformán semmi különbség nincs az általa istenített (egyébként márkás, piacvezető) lötty és az egyéb cukros üdítő italok között, csupán az ára. Ne gondoljuk, hogy csupán mert drága, már akár egészséges is lehet. Csapvíz, cukor (húszféle formában), mesterséges édesítőszerek, mesterséges savak (foszforsav, szénsav), és bizarr színű festékek.
És a hatásai: elhízás, diabétesz, viselkedési zavarok, koncentrációs zavarok és fáradékonyság.

5. Recept nélküli gyógyszerek. Egy felső légúti megbetegedés 5 nap alatt gyógyul meg. Ha gyógyszert szedsz, akkor is, ha nem akkor is. A legtöbb hirdetett forró ital vagy szopogatós tabletta nem más, mint fájdalomcsillapítók, amilmetakrezol és diklorobenzil fertőtlenítők (még a wc-ben sem használok ilyeneket), és gyulladáscsökkentő szerek változatos kombinációi. Például a Strepsils Plus tabletta lidokain helyi érzéstelenítőt is tartalmaz, amelynek központi idegrendszeri és szív-érrendszeri mellékhatásai is lehetnek. De szopogassátok nyugodtan. Mivel ebben hisz a Vágó István és a mézes kamillateát meg elítéli.

6. Pszichiátriai szerek. Ha a fenti pontok eredményeként a gyermekünk hiperaktív vagy mániákus lesz, előbb-utóbb az iskolai pszichiáter veszi kezelésbe. Sőt, a háziorvos is írhat fel pszichiátriai drogot. Szintetikus amfetamin származékokat. Egy átlag "drogdílert" simán börtönbe vágnának emiatt, de az orvostudomány naponta alkalmazza ugyanezt. És alig hallok mostanában lecsukott pszichiáterről. Ezek a szerek növelik az öngyilkossági hajlamot, viszonylag gyorsan elhízást és diabéteszt okoznak, de évente egyszer arról is hallunk, hogy a kiscsávó nem magát, hanem iskolatársait vagy tanárait lövöldözi le. Én már szinte nem is rettegek a Barbie-tól, de azért keresgéljünk csak tovább.

7. Napolajak. A napolaj egy zseniális szer. Egyrészt a bőrben igen gyorsan és nagy hatékonysággal felszívódó rákkeltő anyagokat tartalmaz, másrészt megakadályozza a bőrt érő napsugárzás hatására termelődő D-vitamin előállítását, ami az egyik leghatékonyabb rák elleni szer. És el van velünk hitetve ennek ellenkezője. Gyilkosként tekintenek arra a szülőre, aki napolaj nélkül engedi el csemetéjét a nyári táborba. Írtam már erről korábban.

8. Légfrissítők. Sajnálom azokat a háziasszonyokat, akik ha rossz levegő van a lakásban, nem a kukát ürítik gyakrabban és az ablakot nyitják ki, hanem egy új csodaillatú sprayt fújnak a levegőbe, ami elnyomja a szagokat. A saját és családjuk egészségén kívül a Föld teljes légkörét teszik tönkre. Kíváncsi lennék, ez a kedves mosolygós asszony milyen arcot vágna, ha meglátná, hogy az az ártatlannak tűnő pisszegő fali szagtalanító, amivel az ötéves gyereke játszik a wc-ben, legalább három olyan anyagot tartalmaz, melyet az Európai Unió életre veszélyes anyagnak osztályozott.

9. Légszennyező anyagok a gyerekszobában. A lakásokban viszonylag sok formaldehid található. Ennek az oka, hogy a szalagparkettából, a faforgácslapokból és a bútorokból, minthogy ezeket formaldehid alapú gyantákkal préselik össze, viszonylag sok párolog el. Tudják, milyen tüneteket okoz a formaldehid? Fáradtságot, álmosságot, depressziót, gyenge memóriát, koncentráló képesség hiányát, fejfájást. A rossz levegő állandóan fáradttá tesz bennünket. Annyira nem érzi magát betegnek, hogy orvoshoz menjen, de annyira igen, hogy állandóan fáradt legyen. A másik leggyakoribb a műanyagok gyártási oldószerei, amik jelentős mértékben bennmaradnak a kész termékekben, és ezek folyamatosan árasztják ki magukból. Ha a Barbie veszélyesnek tekinthető, akkor elsősorban ezért. Ha kíváncsi valaki, hogy mennyi oldószer jön ki egy ártalmatlannak tűnő „hepimél” figurából, tegye bele egy tiszta befőttes üvegbe és zárja le pár napra. Majd nyissa ki és szagoljon bele az üvegbe. Nos, erről beszélek! De ehhez hasonló szaga van egy doboz CD lemeznek vagy egy gumilabdának is.

10. Kozmetikai szerek. Szinte az összes (a piaci nagyságot figyelembe véve) dezodor, sampon, tusfürdő, fogkrém, arclemosó, hajfesték, körömfesték, szemfesték, sminkeszköz olyan összetevőket tartalmaz, amik fel vannak sorolva a top 40-es listán a veszélyességük folytán. A kevés kivétel alig van jelen a szupermarketekbe és sokkal drágábbak emiatt. A hatásukra kialakuló bőrbetegségek, allergiák és egyéb nyavalyák kezelésére a kozmetikai ipar újabb szereket fejleszt ki. 

Nem tudom, hogy írásom rehabilitálja-e némileg a Barbie-t vagy a búgócsigát. Nem a Mattel ügynöke vagyok, de ha ők is olvassák ezt az írásomat, szívesen vennék tőlük egy kis támogatást a további kutatásaimhoz. :) Csupán szeretném felhívni a figyelmeteket arra a módszerre, amivel az EU és az USA illetékesei a kínai veszedelem felsejtetésével próbálják elterelni a figyelmeteket a legális ám életveszélyes saját szereikről.

Számos veszély veszi körül a gyerekeinket. A koszos levegőről és vízről nem is beszéltem.

Ne essünk abba a hibába, hogy szúnyoghálóval próbáljuk megvédeni magunkat a szálkáktól, miközben gerendák röpködnek körülöttünk minden irányból.